Genius Loci

Hamvas Béla a hely szelleméről (Az öt géniusz c. írás 54-57 oldal idézetek)
„A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van… A térnek képlete, a helynek géniusza van. Mert nemcsak a természet és környezet, föld, talaj, éghajlat, növényzet, vizek, hegyek és mindez együttesen. A hely nemcsak az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos vagy ellenszenves, félelmetes vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges…”

 „A hely az, ameddig a varázsa elér… Néha csak annyi, hogy ott lenni valahol és leülni, nézni, megfürödni, mint a tengerben vagy a boldogságban. Lehet kert, út, liget, part, ház, hajó vagy csak a domboldalon az almafa, és alatta a fűben a kő.”
„Van végzetes hely, ahol sorsszerű szerencsétlenségek történnek, van, amelyhez kiontott vér tapad, van eredettől fogva Mars-mező, van boszorkányos hely, és van, ahol az ember minden indoklás nélkül megnyugszik.”

Megkapott minket a domboldal szelleme, azóta el se enged. Sokat barangoltunk csak úgy, ismerkedtünk, ízlelgettük, tanultuk - minden évszakban.


Mit is szeretne a domboldal, hogy tudnánk úgy idejönni, hogy ezáltal teljesebb legyen a Hely?
Tereprendezéssel kezdtük: a korábban quadokkal ejtett sebeket begyógyítottuk, bár ehhez sok fát kellett kivágnunk, helyette ültettünk gyümölcsfákat, bokrokat. De egy részen meghagytuk az "erdei manóknak, tündéreknek a dzsungelt".
Elkezdtük beleélni magunkat a helyre: hol lehetne terasz, kiskert, egy kis tavacska, ami összegyűjti a lezúduló esővizet, esetleg szauna, végül hol legyen a ház!? Egyértelművé vált mindkettőnk számára: olyan lakot szeretnénk, ami belesimul a domboldalba, előbb-utóbb szerves részévé válik újra a természetnek! Dombházat szeretnénk, legalább 60%-ig terepbe rejtve!


 

Hol volt, hol nem volt...

Pontosan három éve kezdődött. Megszületett egy belső vágy, keressünk telket Nyúlon. Barátnőmmel el is indultunk az első felfedező útra egy ingatlanügynök kíséretében - drága, túl kicsi, szomszédon keresztül megközelíthető, aki biztosít arról, hogy nem fogja megengedni, és még hasonló szájbiggyesztő tapasztalatokkal zártuk a túrát. Egyikünkben felmerült, nézzük még meg a Cinege utcát, ott mintha lennének még telkek. A falu szélén túl kb. egy kilométert kellett még varázslatos szűk utcán felfelé megtenni, amikor megláttuk a két egymás melletti  Eladó táblát egy szépen zöldellő domboldalon. Azonnal éreztük, ezt pont nekünk rendelte így a Sors.
Szórványosan lakott külterület. Hogy építhető be? Mit is szeretnénk ide varázsolni? Lassanként kialakult a fejünkben a program, és utána jártunk a lehetőségeknek is.: a beépítéshez szükség lesz a rendezési terv módosítására, de vállaljuk! Vágjunk bele!

Rákészültünk a telekvásárlás hosszú procedúrájára, úgy tűnt, megkapjuk a helyi önkormányzat támogatását is. Egy helyi Manó ellen-erejére nem számítottunk: innentől kezdve két és fél évünkbe telt, hogy ezt az erőt legyőzzük - sokkal több volt, mint három próba. Sokszor engedtük el a projektet, de mindig visszatért a hitünk, győznünk kell, ehhez a telekhez kapcsolódunk és kész! Közben barátnőm - biztos, ami biztos - letelepedett a szomszédban egy jurtával, és elkezdett "gyökereket ereszteni".

Végül idén májusban hivatalosan is telektulajdonosokká váltunk. Mindeközben nem telt tétlenül az idő, tervezgettünk, és előkészítettük az építkezést, de ez már a következő történet, ha érdekel, tarts velem!